Kolektívna vina nemá miesto v modernej demokratickej spoločnosti

Kolektívna vina nemá miesto v modernej demokratickej spoločnosti  
Petícia na zastavenie uplatňovania povojnových represívnych právnych aktov    

(HUN/ENG: nižšie/lejjebb/below)    

Po druhej svetovej vojne boli prijaté reprezentatívnymi orgánmi Československej republiky a Slovenskej národnej rady právne akty, ktoré postihovali obyvateľov nemeckej a maďarskej národnosti podľa princípu kolektívnej viny, na základe ich národnosti. Slovenská republika dodnes považuje tieto právne akty za základ svojho ústavného zriadenia, a aplikuje ich v súčasnosti na konfiškáciu majetku od súčasných vlastníkov na základe nemeckej alebo maďarskej národnosti ich predkov. Dolu podpísaní žiadame, aby Slovenská republika prehodnotila svoj postoj k povojnovým právnym aktom v duchu ochrany ľudských práv.    

Povojnové právne akty založené na kolektívnej vine sú neospravedlniteľné  

V rokoch 1945-48 boli Nemci a Maďari v Československu zbavení štátneho občianstva, bol im skonfiškovaný nehnuteľný majetok, zrušené spolky a zhabané ich majetky, a mnohí sa pod nátlakom prihlásili k slovenskej národnosti (tzv. reslovakizácia). Nemci boli vysídlení; sedemdesiatšesťtisíc Maďarov bolo vysídlených do Maďarska, a štyridsaťtisíc bolo odvedených na nútené práce do Čiech v dobytčích vagónoch počas zimy, vrátane starých ľudí a malých detí.  
Tieto povojnové represie boli namierené voči nevinným osobám, ktoré sa nijako neprevinili voči Slovákom alebo Československému štátu. Tí, ktorí spáchali trestné činy, boli súdení individuálne.  
Povojnové represie sa nedajú ospravedlniť bojom proti nacizmu. Udiali sa po vojne, po konsolidácii pomerov. Medzi ich obeťami boli aj Židia, ktorí prežili vojnu, medzi ktorými bolo mnoho Nemcov a Maďarov. A nedajú sa ospravedlniť ani utrpením Slovákov počas vojny. Povojnové represie postihovali aj Maďarov, ktorí zostali v nezávislom Slovenskom štáte vedeným Jozefom Tisom, kde boli v nedominantnom menšinovom postavení.  
Povojnové právne akty neboli prijaté so súhlasom veľmocí – niektoré voči nim protestovali. Neboli odsúhlasené ani Postupimskou konferenciou, ktorá odsúhlasila vysídlenie Nemcov, nie však Maďarov. Nestali sa súčasťou mierových zmlúv. Neboli základom k mieru, ale práve prekážkou k nemu.  
Povojnové akty neboli v súlade so základnými princípmi morálky a s vtedy platnými normami humanitárneho práva. Niektoré kroky, ako napríklad odvedenie na nútené práce celých rodín, išli dokonca nad rámec aj dekrétov (dekrétu č. 88/1945 Zb). Právny poriadok na nich postavený nie je v súlade so súčasnými normami ľudských práv a právom Európskej únie, a preto nemôžu byť základom ústavného poriadku Slovenskej republiky. V súčasnosti je Slovenská republika jediným štátom, ktorý pokračuje v používaní týchto aktov na konfiškáciu majetku.  
Povojnové právne akty nie sú len historickou otázkou. Postoj vlády SR a Národnej rady SR k nim určuje charakter štátu. Sme presvedčení, že slovenská spoločnosť už dospela k tomu, aby sa mohla oboznámiť s touto tienistou kapitolou svojej histórie. Náprava utrpení spôsobených týmito povojnovými aktmi nie je spochybnením územnej celistvosti krajiny, ale krokom k budovaniu slovensko-maďarských vzťahov na základe vzájomného rešpektu, ľudských práv, a medzinárodného práva.    

Preto žiadame, aby:  
-        Vláda Slovenskej republiky navrhla zrušenie § 417f Trestného zákona prijatého v decembri 2025, aby verejná diskusia o povojnovej legislatíve mohla byť slobodná, a nie utlmená trestným zákonom.  
-        Vláda Slovenskej republiky ustanovila odbornú komisiu na získanie podrobného prehľadu o konfiškáciách na základe povojnového zákonodarstva po roku 1989.  
-        Vláda Slovenskej republiky prijala opatrenia vrátane návrhu zmeny zákonov, ktorým sa zamedzí ďalším konfiškáciám, a dotknutým osobám sa poskytne kompenzácia.

 -        Národná rada Slovenskej republiky uznesením vyhlásila, že ľutuje aplikovanie princípu kolektívnej viny v povojnovom období, a ospravedlnila sa obetiam, ktoré boli nespravodlivo prenasledované.  
-        Národná rada Slovenskej republiky ustanovila komisiu, ktorá preskúma, k akým krivdám došlo aplikovaním povojnových právnych aktov v rokoch 1945-48, a navrhla spôsoby, akými by sa dali napraviť.    

[HUN] A kollektív bűnösségnek nincs helye a modern demokratikus társadalomban  
Petíció a háború utáni represszív jogi aktusok alkalmazásának leállítására    

A második világháború után a Csehszlovák Köztársaság és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői jogi aktusokat fogadtak el, amelyek a német és magyar nemzetiségű lakosságot a kollektív bűnösség elve alapján, nemzetiségük alapján büntették. A Szlovák Köztársaság ezeket a jogi aktusokat a mai napig alkotmányos berendezkedése alapjának tekinti, és jelenleg is alkalmazza őket a német vagy magyar nemzetiségű ősökkel rendelkező tulajdonosok vagyonának elkobzására. Alulírottak kérjük, hogy a Szlovák Köztársaság az emberi jogok védelmének szellemében vizsgálja felül a háború utáni jogi aktusokhoz való hozzáállását.    

A háború utáni, kollektív bűnösségen alapuló jogi aktusok igazolhatatlanok  

1945 és 1948 között a Csehszlovákiában élő németek és magyarok állampolgárságukat elvesztették, ingatlanjaikat elkobozták, egyesületeiket feloszlatták, vagyonukat konfiskálták, és sokan kényszer hatására felvették a szlovák nemzetiséget (az úgynevezett reszlovakizáció). A németeket kitelepítették; hetvenhatezer magyart telepítettek ki Magyarországra, negyvenezer embert pedig télen marhavagonokban kényszermunkára szállítottak Csehországba, köztük időseket és kisgyerekeket is.  
Ezek a háború utáni megtorló intézkedések ártatlan személyeket érintettek, akik semmilyen bűnt nem követtek el a szlovákok vagy a csehszlovák állam ellen. Azokat, akik bűncselekményeket követtek el, egyénileg ítélték el.  
A megtorló intézkedések nem igazolhatók a nácizmus elleni küzdelemmel. Ezek a háború után, a helyzet konszolidálódása után történtek. Áldozataik között voltak a háborút túlélő zsidók is, akik közt sok német és magyar volt. De nem igazolhatóak ezek az intézkedések a szlovákok háború alatti szenvedéseivel sem. A háború utáni elnyomás azokat a magyarokat is érintette, akik a háború alatt a Jozef Tiso vezette független Szlovák Államban nem domináns kisebbségi helyzetben maradtak.  
A háború utáni jogi aktusokat nem a nagyhatalmak beleegyezésével fogadták el – egyesek tiltakoztak ellenük. Nem fogadta el őket a Potsdami Konferencia sem, amely jóváhagyta a németek kitelepítését, de nem a magyarokét. Nem váltak a békeszerződések részévé. Nem a béke alapját képezték, hanem annak akadálya voltak.   A háború utáni jogi aktusok nem voltak összhangban az alapvető erkölcsi elvekkel és az akkor hatályos humanitárius jogi normákkal. Néhány intézkedés – például egész családok kényszermunkára való elhurcolása – még a dekrétumok (88/1945 sz. dekrétum) kereteit is túllépte. Az ezeken alapuló jogrend nem felel meg a jelenlegi emberi jogi normáknak és az Európai Unió jogának, ezért nem lehet a Szlovák Köztársaság alkotmányos rendjének alapja. Jelenleg a Szlovák Köztársaság az egyetlen állam, amelyben ezek a törvények továbbra is hatályban vannak, s ahol továbbra is vagyonelkobzás alapját képezik.  
A háború utáni jogi aktusok megítélése nem csupán történelmi kérdés. A szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács hozzáállása ezekhez meghatározza az állam jellegét. Meggyőződésünk, hogy a szlovák társadalom már felnőtt ahhoz, hogy szembenézzen történelmének ezzel a sötét fejezetével. A háború utáni jogi aktusokkal okozott szenvedések jóvátétele nem az ország területi egységének kétségbe vonását jelenti, hanem a szlovák-magyar kapcsolatok kölcsönös tiszteleten, emberi jogokon, és a nemzetközi jog alapjain nyugvó építését.    

Ezért kérjük, hogy:  
-        A Szlovák Köztársaság kormánya javasolja a Büntető Törvénykönyv 2025 decemberében elfogadott 417f §-ának hatályon kívül helyezését, hogy a háború utáni jogszabályokról szóló nyilvános vita szabadon folyhasson, ne legyen büntetőjoggal elfojtva.  
-        A Szlovák Köztársaság kormánya hozzon létre egy szakértői bizottságot, amely részletes áttekintést készít a háború utáni jogalkotás alapján 1989 után végrehajtott vagyonelkobzásokról.  
-        A Szlovák Köztársaság kormánya fogadjon el intézkedéseket, beleértve a törvények módosítására irányuló javaslatot, amely megakadályozza a további vagyonelkobzásokat, és biztosítja a jóvátételt az érintett személyek számára.  
-        A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozatában sajnálatát fejezze ki a háború utáni időszakban alkalmazott kollektív bűnösség elve miatt, és kérjen bocsánatot az igazságtalanul üldözött áldozatoktól.  
-        A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa hozzon létre bizottságot, amelynek feladata annak vizsgálata, hogy milyen sérelmeket okozott a háború utáni jogi aktusok alkalmazása 1945 és 1948 között, és javaslatokat tesz azok orvoslására.

[ENG] Collective guilt has no place in a modern democratic society
Petition to stop the application of post-war repressive legal acts    

After World War II, the representative bodies of the Czechoslovak Republic and the Slovak National Council adopted legal acts, which punished German and Hungarian residents according to the principle of collective guilt, based on their ethnicity. To this day, the Slovak Republic considers these legal acts to be the basis of its constitutional order and currently applies them to the confiscation of property from current owners on the basis of the German or Hungarian ethnicity of their ancestors. We, the undersigned, call on the Slovak Republic to reconsider its position on post-war legal acts in the spirit of protecting human rights.    

Post-war legal acts based on collective guilt are unjustifiable  

Between 1945 and 1948, Germans and Hungarians in Czechoslovakia were stripped of their citizenship, their immovable property was confiscated, their associations were dissolved and their property seized, and many were forced to declare their ethnicity as Slovak (so-called reslovakization). Germans were expelled; 76,000 Hungarians were expelled to Hungary, and 40,000 were taken to Czechia for forced labour in cattle cars during the winter, including the elderly and small children.  
These post-war repressions were directed against innocent people who had committed no crime against Slovaks or the Czechoslovak state. Those who committed crimes were tried individually.  
Post-war repression cannot be justified by the fight against Nazism. It took place after the war, after the consolidation of the situation. Among its victims were Jews who had survived the war, among whom there were many Germans and Hungarians. Nor can it be justified by the suffering of Slovaks during the war. Post-war repression also affected Hungarians who stayed in the independent Slovak state led by Jozef Tiso, where they were in a non-dominant minority position.  
The post-war legal acts were not adopted with the consent of the great powers – some protested against them. They were not approved by the Potsdam Conference, which consented to the expulsion of Germans, but not Hungarians. They did not become part of the peace treaties. They were not the basis for peace, but an obstacle to it.  
The post-war acts were not in accordance with the basic principles of morality and the norms of humanitarian law in force at the time. Some measures, such as the deportation of entire families into forced labour, even went beyond the scope of the decrees (Decree No. 88/1945 Coll.). The legal system based on them is not in accordance with current human rights standards and European Union law and therefore cannot form the basis of the constitutional order of the Slovak Republic. Currently Slovakia is the only state, which continues to apply these legal acts to confiscate property.   Post-war legal acts are not just a historical issue. The attitude of the Slovak government and the National Council of the Slovak Republic towards them determines the character of the state. We are convinced that Slovak society has now reached the point where it can come to terms with this dark chapter of its history. Redressing the suffering caused by these post-war acts does not dispute the country’s territorial integrity, but is a step to build Slovak-Hungarian relations on the basis of mutual respect, human rights, and international law.    

We therefore request that:  

-        The Government of the Slovak Republic propose the repeal of Section 417f of the Criminal Code, adopted in December 2025, so that public discussion of post-war legislation can be free and not stifled by criminal law. 
-        The Government of the Slovak Republic establish an expert commission to obtain a detailed overview of confiscations based on post-war legislation after 1989.  
-        The Government of the Slovak Republic take measures, including proposing amendments to laws, to prevent further confiscations and provide compensation to those affected.  
-        The National Council of the Slovak Republic issued a resolution expressing regret for the application of the principle of collective guilt against Hungarians in the post-war period and apologized to the victims who were unjustly persecuted.  
-        The National Council of the Slovak Republic established a commission to investigate the injustices caused by the application of post-war legal acts in 1945-48 and proposed ways to remedy them.                        

JUDr. Ing. János Fiala-Butora    Kontaktujte autora petície